Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Közösségi hálózatok és médiadisztribúció: a Nol.hu a Facebookon Ferencz Bettina, Rétfalvi Györgyi Médiakutató, 2011 õsz Részlet a tanulmányból A tanulmány a Facebook közösségi oldal szerepét vizsgálja a Nol.hu médiadisztribúciójában. Az újságírás jövõjével kapcsolatos diskurzusok rendre azt firtatják, milyen lesz a jövõ újságja, noha a hálózati társadalom kontextusában inkább azt a kérdést lenne idõszerû feltenniük, hogy milyen legyen a hírszervezet kapcsolata a késõ-modern, komplex médiakörnyezetben a közösséggel, amit szolgál. Mivel a médiakörnyezet egyik unikális sajátossága a folyamatos változás, ezért azt állíthatjuk csupán, hogy a közösségi hálók közül pillanatnyilag a Facebook és a Twitter mikroblog megkerülhetetlenek az online disztribúcióban. 2007 óta figyelhetõ meg a minõségi online újságírásban, hogy a hírleveles és weboldalas terjesztés mellett egyre több alternatív módon kínálnak elérést a saját tartalmaikhoz, melyek közül a közösségi médiában való terjesztés kiemelt jelentõségû. A Hírmátrix mellett, a twitteres és a facebookos1 megjelenések a Nol.hu számára alternatív web2-es eléréseket jelentenek, ahonnan új olvasókat csatornázhatnak be az újságnak. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan használja ki a Népszabadság Online a Facebook közösségi hálózat interaktív disztribúciós felülete adta lehetõségeket. A közösségi hálózatok A Facebook típusú közösségi hálózatok vagy a Burján András (2010) által preferált kifejezéssel élve közösségi ismeretségi oldalak legfõbb jellegzetessége az a médiafelület, amelyen elterjedtek. Ennek oka az, hogy az új típusú közösségek csak ezen a felületen jöhettek létre, technikai fejlesztésük összefonódott az internet-technológia továbbfejlesztésével. Az internet interaktív és participatív potenciálja teszi lehetõvé és támogatja a közösségek spontán önszervezõdését, illetve a közösségeken belüli közvetlen kommunikáció akár egyszerre többcsatornás megoldásait is (Vályi, 2004: 2). A Facebook a késõ-modern médiakörnyezet logikus következménye: a digitalizáció, a médiakonvergencia tette lehetõvé létrejöttét és alapvetõ sajátosságai közé tartoznak az összekapcsoltság, a hibriditás, a fragmentálódó felhasználók/vagy közönség (Quinn & Filak, 2005: 8) és a „szabadon vándorló tartalmak”. „A késõ-modern médiakörnyezet fogalma a minket körülvevõ, egymással összekapcsolódó, komplex és hibrid médiumok hálózatát jelöli, amely a társadalmi és kulturális környezettel kölcsönhatásban a tapasztalatok egyfajta táraként mûködik, kulcsszereplõje pedig a jelentés- és identitáskonstruáló médiahasználó” (Myat, 2010: 47). A Facebook interaktív potenciálja nagyon magas, ami szükségképpen magával vonja azt is, hogy a Facebook-userek átlagos felhasználói aktivitása is magas. Boyd és Ellison (2007: 2) úgy határozták meg a közösségi hálózatok internetes felületeit, mint egy web adatbázist, ami megengedi az egyéneknek, hogy személyre szabott nyilvános vagy félig nyilvános profilt, azaz online arculatot hozzanak létre. Az egyik fõ tulajdonsága ezeknek a hálózatoknak, hogy a tagok láthatják a többi felhasználót és azokkal kapcsolatba léphetnek. Ezeken a kapcsolatfelvételeken keresztül válik láthatóvá az egyén kapcsolati hálója. Tehát három fõ szempontnak mindenképpen meg kell felelnie egy internetes közösségi oldalnak ahhoz, hogy közösségi hálózatnak lehessen tekinteni. Elsõ, hogy a használók publikus vagy félpublikus profiloldalt alkothatnak maguknak. Második, hogy a honlap kontaktusra ad lehetõséget a tagok között. Harmadik, hogy a felhasználók nemcsak saját, hanem a többi ember kapcsolatait és adatait is láthatják (Boyd & Ellison, 2007: 2). (Az utóbbi feltétel a Facebookon 2010 óta már nem 100 százalékban teljesül, mert a közösségi hálózaton a személyes adatok védelmében a felhasználó hatáskörébe utalták azt, hogy kinek és milyen mélységig engednek láttatni a profiloldalukból és a kapcsolataikból.) 2009 nyarán, amikor a Népszabadság Online a Facebookra regisztált, annak szerkesztõi dönthettek volna úgy is, hogy az akkor Magyarországon népszerû Iwiw-re jelentkeznek fel, mégsem így tettek. Jó érzékkel a világ legnépszerûbb közösségi oldalát választották, melynek 2011 nyarán világszerte már több mint 689 millió tagja van. „Ha a Facebook egy ország volna, akkor a világ hatodik legnépesebb állama lenne” (Békés, 2009: 16), bár a legfrissebb adatok visszaesésrõl szólnak az USA, Kanada és Nagy-Britannia esetében, Magyarországon még most is havi 110 ezres növekedés mutatkozik (Socialbakers, 2011). Az online újságok szempontjából természetesen a hálózat mérete kiemelkedõen fontos, hiszen minél nagyobb egy közösségi hálózat, annál több embert képes elérni az újság a közösségi marketingstratégiák segítségével. Hírhedt Mark Zuckerberg megjegyzése a 2007-es davosi Világgazdasági Fórumon, a Nemzetközi Média Tanács szekciójában egy vezetõ napilap által feltett kérdésre, amely azt firtatta, hogyan tudna közösséget kiépíteni a tartalmai köré. Zuckerberg válasza az volt, hogy sehogy, mert ezek a közösségek már léteznek, a célszerû az, ha a meglévõ hálózatokon éri el az újság az online közösséget (Jarvis, 2010: 9). A közösség méretén kívül van azonban egy aktuális aspektusa is annak, hogy napjainkban a nyilvánosság figyelme a Facebookra irányul. A közel-keleti események (Munthe, 2010: 15-17), az indonéziai (Bayuni, 2010: 68-70), a kolumbiai és egyéb történések (León, 2010: 137-139), illetve az új magyar médiatörvény óta, sokak szemében a Facebook szimbolikusan és a gyakorlatban is, a szabad szólás egyik utolsó bástyájává avanzsált (Bozóki, 2011: 34). Ezért is nagyon természetes, hogy a közösségi hálózatok felületein az éppen nem támogatott magyar online újságok aktivitása növekedjen. A közösségi hálózat ereje tagjainak nagy számában és a tagok által kialakított csoportok létrejöttében rejlik. A kapcsolati hálózatoknak két alapvetõ aspektusuk van, függetlenül attól, hogy egy családról van szó vagy a Facebookról. Az egyik, hogy léteznek bennük kapcsolatok – pontosabban regisztrálva van, hogy ki kivel áll kapcsolatban. A második aspektus pedig, hogy a kapcsolatainknak átadott információ, üzenet terjedni fog (Christakis Fowler, 2010.: 32). A Népszabadság Online esetére vetítve, amikor rajongói kiposztolnak egy cikket a hírfolyamukba, akkor az szétterjed a kapcsolati hálókon keresztül a többi felhasználó között. Természetesen sok befolyásoló tényezõtõl függ, hogy mennyire széles körben áramlik át az üzenet a hálózaton. Függ attól, hogy mirõl van szó, és kik azok, akik posztolják.  Ezek mind összehozzák a felhasználókat (Christakis & Fowler 2010: 33). Három tulajdonsága miatt kedveljük ezeket a kapcsolati rendszereket. Elõször is azért, mert eldönthetjük, hogy kivel, mivel szeretnénk kapcsolatba lépni. A Nol.hu oldalra bármikor be lehet lépni, de bármikor le is lehet azt tiltani. Másodszor, hogy befolyásolhatjuk, milyen sûrûn használjuk ezt a kapcsolati hálót. Hiszen akár a nap minden percében fent lehetünk az oldal felületén, de úgy is dönthetünk, hogy hónapokig felé sem nézünk. Harmadszor azt is eldönthetjük, mennyire akarunk a kapcsolati háló középpontjában lenni. Választhatjuk azt, hogy sosem szólunk hozzá egy cikkhez, nem fejtjük ki a véleményünket a Facebook nyilvánossága elõtt, de ennek az ellenkezõjét is megtehetjük bármikor (Christakis & Fowler 2010: 33). A kapcsolati hálóban elfoglalt helyünk és a barátaink hatással vannak ránk. Pontosan ezért nem mindegy, hogy a kapcsolati hálózatokon mi áramlik keresztül. A megfertõzés, megfertõzõdés lélektanához tartozik, hogy alapvetõ emberi tulajdonság az utánzás készsége és igénye. Amikor egy felhasználó úgy dönt, hogy rajongója lesz a Népszabadság Online Facebook-oldalának – tehát rákattint a „lájk” gombra –, akkor a hírfolyamában az összes barátja tudtára adja, hogy neki tetszik ez az oldal, és ezen túl követni fogja. Az által, hogy ez nyilvánossá válik, más ismerõsei is úgy dönthetnek, hogy csatlakoznak az oldalhoz. Ez a tulajdonság is a disztribúciót segíti elõ. Nemcsak a barátainkat utánozzuk szívesen, hanem a barátaink barátait is (Christakis & Fowler, 2010: 38). A Facebookon beállítható, hogy mekkora távolságig lehessen látható a profilunk, tehát az a hatósugár, ami a terjesztést segíti elõ, sokkal messzebbre nyúlhat a közvetlen ismerõseink körénél. A kapcsolati rendszerek mozgatórugói a tagok, de a hálózatok saját életet is élnek. A Facebooknak is vannak olyan tulajdonságai és jellegzetességei, amelyeket a hálózatot alkotó egyének sem képesek irányítani, sõt ennek tudatában sincsenek. Makroszintû tulajdonságok, vagyis az egész hálózatra jellemzõ vonások, amelyek a részek közötti kapcsolatokra vezethetõk vissza (Christakis & Fowler, 2010: 42). A Facebook jellemzõi az online disztribúció horizontjáról A felhasználók olyan társadalmi tõke birtokába jutnak, ami százmilliókat vonz a Facebook-világfaluba (Békés, 2009: 18), amely nemcsak profilt és imázst enged építeni, hanem virtuális otthont teremt a felhasználóinak. Többek között pedig olyan fórum, ahol virtuális kontinuitásban találkozhatunk az életünkben szerepet játszó emberekkel. A Facebook ezen felül lehetõséget ad arra, hogy átlátszóvá tegyük az önmagunk és a közszereplõk közötti válaszfalat, a befogadók és a tartalomszolgáltató professzionális újságírók közötti válaszfalat és viszont, azáltal, hogy online kapcsolatot teremtünk velük a Facebookon keresztül (Petersen, 2010: 120). Az újságírás a késõ-modern médiakörnyezetben azzal szembesül, hogy újra és újra változnia kell. Az egyik változás a közösségi média megjelenése és a nem professzionális felhasználók tartalom-elõállítóvá való elõléptetése, ahogy Rusbridger találóan szemlélteti: „Minél jobban megtanuljuk bevonni a felhasználókat abba, amit csinálunk, annál gazdagabb és hitelesebb az újságírásunk. Pontosan ugyanúgy, ahogy a web többi területén is mûködik ez. De az végül is tõlünk függ, hogyan tapasztaljuk ki és hogyan válunk elsõkké az újságírás új formái ban”2 (Rusbridger, 2011: 14). Tehát az online újságoknak a késõ-modern médiakörnyezet folyamatos változásában újra és újra meg kell találniuk az éppen aktuálisan mûködõ disztribúciós felületeket és új sajtómûfajokat, melyeken keresztül a lehetõ legtöbb felhasználót érhetik el a tartalmaik számára. A Facebook többek között a New York Times, a Washington Post és a BBC számára is fontos terjesztési felület. Milyen új alkalmazások, fejlesztések tették ilyen értékessé az újságírás szempontjából? Az áttörést a Magyarországon „hírfolyamként” ismert szolgáltatás hozta meg. Ezt a funkciót 2006 szeptemberében építették bele az oldal struktúrájába. A program egyfajta személyre szabott hírszolgálatot jelent, ami megkönnyíti a felhasználók közötti láthatatlan információáramlást. Az alkalmazás segítségével minden hír – akár az, hogy párkapcsolatba léptünk valakivel vagy írtunk egy másik ember üzenõfalára – megjelenik minden ismerõsünk hírfolyamában. Tehát ennek köszönhetõen a legkisebb változásról is széles körben kapnak értesítést az ismerõsök (Petersen, 2010: 125). Ez az egyik oka annak, hogy a Nol.hu is regisztrált az oldalra. Ha ez a funkció nem létezne, akkor a Népszabadság Online nem használhatná folyamatos hírközlésre a felületet. Három évvel késõbb, 2009 szeptemberében szinte minden alkalmazásba beépítették az angolul „Like”, nálunk „Tetszik” – gombot. Ennek a funkciónak a segítségével a tagok tetszésüket fejezhetik ki bármivel kapcsolatban. Ez a lehetõség akkor vált még hasznosabbá a hírportálok számára, mikor a felhasználók már nemcsak a belsõ, üzenõfali bejegyzéseket, hozzászólásokat, videókat, képeket tudták „lájkolni”, hanem a funkció az egyes honlapok, többek között az online újságok struktúrájába is beépíthetõvé vált. Így a Facebookon kívülrõl is lehet már „lájkolni”. Újítás az is, ha valaki rákattint egy „lájk” gombra például egy újságcikknél, akkor az alkalmazás azt az írást automatikusan kiposztolja az illetõ hírfolyamába. Egy ilyen „lájkos” megosztás a tartalom terjesztésében láncreakciót indíthat el. 2010 áprilisában ismét újított a Facebook, megjelent a „Page” – magyarul oldal – készítésének lehetõsége. Ez azért számított újdonságnak, mert a többi közösségi hálón csak rajongói csoportokat lehetett létrehozni. A Népszabadság Online is „page” felületet hozott létre. A Facebook page egy személy, cég vagy termék hivatalos felülete. Az oldal és az oldal üzenõfalára kirakott hírek szuper nyilvánosak, mindenki látja az internetes keresõkben azokat, míg a csoport esetében beállítható, hogy csak a regisztrált felhasználók követhessék az eseményeket. Az oldal új információi azonnal megjelennek a tagok hírfolyamában, így az emberek akkor is olvashatják õket, ha nem látogatnak el a cég Facebook-oldalára. Egy csoportnál a tagok csak akkor látják a megosztott adatokat, ha megnézik a csoport felületét. Az oldalhoz külön engedély nélkül bárki csatlakozhat, míg csoportnál be lehet állítani, hogy ki léphessen be. Ezek a legfontosabb szempontok, ami miatt a Népszabadság Online a „page” lehetõséget választotta (Netorius, 2010). Közösségi média azonban csak akkor segíti elõ egy médium disztribúcióját, ha az energiát fektet egy oldal mûködtetésébe. A Népszabadság Online esetében látható, hogy a disztribúcióra hármas hatást fejt ki a Facebook page aktív mûködtetése. Az elsõ, hogy segít megnövelni a Nol.hu olvasóinak számát, valamint a közösségi portál adottságai miatt az olvasói réteget is bõvíti. A második, hogy interaktív felületének köszönhetõen közelebb hozza az olvasókat a laphoz. Továbbá olyan marketingstratégia kiépítésére is alkalmas, amit pozitívan fogadnak a rajongók. A következõ alfejezetben a Nol.hu útját vizsgáljuk meg a Facebook-csatlakozásig. A Nol.hu fejlõdésének fontosabb állomásai a Facebook-csatlakozás elõtt A Népszabadság Online a Népszabadság napilap internetes mutációja. A Nol.hu ötlete már 1995-ben felvetõdött,3 de végül 1996 áprilisában, az internet-boom évében készült el. Az indulás nem volt dinamikus, mert nem volt hatékony online stratégiájuk, az offline médiaháttér nélküli Index és Origó ezért is tudott nagy helyzeti elõnyhöz jutni az online médiatérben (vö.: Bodoky, 2005). Alapításkor a szerkesztõség tíz fõbõl állt. Az online változat a nyomtatott lapból átemelt cikkeken kívül önálló anyagokat is készített, és cikkeit képekkel illusztrálta. Az akkoriban elvárható szolgáltatások közül hírlevéllel, chattel, fórummal, idõjárás-jelentéssel és órával rendelkezett, viszont az ingyenes e-mail-szolgáltatás nem volt még elérhetõ (Fülöp, 2002). A következõ fontos fejlesztés a web2 irányába a 2004 júniu- sában beindított blogszolgáltatás volt, amit „NolBlog” névre kereszteltek. Szabadon lehet rá regisztrálni, és nagy elõnye, hogy magyar a felhasználói nyelv. A kezelõfelülete is sokkal barátságosabb és átláthatóbb, mint a hasonló külföldi portáloké. 2008 októberében megújult a Népszabadság Online. Az oldal új arculatot kapott, és tartalmi változásokkal is modernizálták a fejlesztõk. A portál egyik érdekes módosítása volt, hogy az addigi gyakorlattal szemben a nyomtatott lap cikkei nem voltak teljesen elérhetõek. Elindították viszont a NolTV-t, ami kezdetben a videomegosztást helyezte elõtérbe, de azóta folyamatosan egyre nívósabb, saját gyártású szerkesztõségi tartalmakat is megjelentet. Az online lapra látogatók vagy a Nol.hu bloggerei – akiket a szerkesztõk „Nollerek”-nek neveztek el – is tölthettek fel saját filmeket. A cikkekhez ekkor már közvetlenül hozzá lehetett szólni. A Népszabadság hivatalos oldalán olvasható, hogy még ugyanebben az évben, egy hónappal késõbb, a magyar lappiacon elsõként vezette be az integrált szerkesztõség mûködését. Az új rendszerben tehát egy egységes szerkesztõségi vezetés irányítja a napilap és az online hírportál mûködését. Annak érdekében, hogy az újságírók hatékonyan tudjanak dolgozni, egy új, egybenyitott irodát is kaptak, ahol lehetõségük nyílt a folyamatos konzultációra. A konvergens vagy integrált szerkesztõség megteremtése volt a cél, azaz folyamatos együttmûködés kialakítása a print és az online között. A tanulmány teljes szövege a Médiakutató oldalán olvasható. Ferencz Bettina, Rétfalvi Györgyi Közösségi hálózatok és médiadisztribúció: a Nol.hu a Facebookon, Médiakutató, 2011 õsz